1.

Hol kezdjem a sztorit.. a nevem Lana Silverman, és a helyi középiskola 10. évfolyamába járok. 2 éve költöztünk ide a szüleimmel, Magyarországról. Az elején nagyon új volt még minden, máig nem szoktam meg teljesen. Minden annyira más, hatalmas város, nyüzsögnek az emberek éjjel-nappal, sose áll meg az élet. Van pár barátnőm, de nagyon hiányoznak az otthoniak. 3 hónapja, vagy inkább 3 hónapig volt egy barátom, még én sem tudom, hogy hogy mondjam. Gondolom Justint nem kell bemutatnom nektek..
Az egész ott kezdődött, hogy pár hónapja elkezdtünk beszélgetni. Előtte még sose beszéltem vele, a suliba is ritkán láttam, mert magántanuló, de jóba lettem az egyik osztálytársával, és így később vele is. Az osztálytársa szólt, hogy lesz egy házibuli a környéken, és nincs-e kedvem elmenni velük.. Először húztam a számat, hogy fáradt vagyok, nem tudom, meg biztos sokan lesznek ott Justin miatt, de végül belementem.. mondván: miért is ne? Azzal a tudattal készülődtem azon a szombat estén, hogy valami majd csak kisül ebből. Szóval, a buli előtt kb. 1 héttel kezdtünk el Justinnal beszélgetni.. aztán azon a bulin össze is jöttünk. Másnap reggel kicsit lelkiismeret
furdalásom volt, nem tudtam, hogy miért mentem bele, és nem is tudtam, hogy mi lesz belőlünk.. de megbeszéltük, hogy ha már így alakult, akkor próbáljuk meg. Reggel szájrapuszival váltunk el egymástól, de igazán csak aznap este esett le, hogy mi együtt vagyunk, amikor Justinnal megbeszéltük, hogy találkozunk, és elmegyünk sétálni. Később egyre többet voltunk együtt, és kezdtem megszeretni. Egyik délután elmentünk hozzájuk is, bemutatott a szüleinek. Varázslatos délután volt. Csak ültünk a szobájában, és nevettünk, mindenen, amin csak tudtunk. Vibrált a levegő közöttünk, sütött a nap, és biztos voltam az érzéseimben. ♥ Rájöttem, hogy semmit se tudok róla úgy igazán, de örültem, hogy megismertem az igazi Justint. Olyan jó most ezekre a dolgokra visszagondolni, mennyire boldog voltam akkor.. őszintén, nem is tudom, hogy leszek-e még valaha annyira boldog, mint akkor voltam. Őszintén, most egy kicsit bizonytalan vagyok. Úgy érzem, hogy túl sokat vállaltam el. Elkezdődött a nyár, és én azt hittem, hogy de jó, vége a sulinak, most majd még többet lehetünk együtt.. de tévedtem. Justinnak elkezdődött a turnéja, és kb hetente egyszer találkozunk. Oké, ott a skype, a facebook, és a telefon, de ez így nem ugyanolyan. Kettős érzésem van. Hiányzik, és eddig, akárhányszor ránéztem, azt a fiút láttam magam előtt, aki velem egy suliba jár, aki olyan kedves volt velem azon a házibulin, akivel annyit nevettem.. és nem Justin Biebert. Egészen mostanáig. Látom, hogy modellekkel lép fel, bemutatókon, és jöttek a kérdések.. vajon miért velem van? Megnéz más lányt amikor nem vagyok mellette? Szokott flörtölni másokkal? Ez így hülyén hangzik, mert feltétel nélkül megbízok benne, de azért a kisördög kibújt belőlem.. hetek óta halogattam ezeket a kérdéseket, féltem feltenni neki, mert féltem a választól. Ma délelőtt azonban kibukott belőlem minden, és azt hiszem nem túl kedvesen kezdtem el neki vádaskodni.. kicsit összekaptunk, és elbizonytalanodtam, hogy mi legyen velünk. Időt kértem, és kijöttem a szállodájából, leültem a hotel melletti kis parkba egy padra. Sajnálom, hogy bunkó voltam vele, és már bánom. Mindig őszinte volt velem.. áh, a fenébe is, visszamegyek és bocsánatot kérek tőle. Amint beléptem az ajtón, rögtön megláttam. Az ágyon ült, pont úgy, ahogy otthagytam, és lehajtotta a fejét. Mellé léptem, és megsimogattam a hátát.
- Sajnálom..
- Én sajnálom. Sajnálom, hogy rád zúdítottam ezt az egészet. A turnét, a hírnevemet. Nem kellett volna. Én..
- Héé. Ez az én hülyeségem. Én sose úgy néztem rád, mint Justin Bieberre. Hanem úgy, mint a barátomra. Egy hétköznapi emberre. Justinra, az évfolyamtársamra.
Rám nézett, és mosolygott.
- Kicsim, én nem akarlak 'megölni' ezzel az egésszel. Soha nem néztem rá más lányra, és nem is hazudtam neked soha. Nem foglak megbántani.. de ha nem szeretnéd ezt az egészet, szólj nyugodtan.
- De szeretném! Ne mondj már ilyeneket..
- :)
Felállt, és megölelt. Utána megcsókolt.. hosszan. Rájöttem, hogy az egész hisztim hiábavaló volt, mert találtam egy fiút, aki kócosan is szeretni fog, melegítőben, vasárnap is, smink nélkül.. bár még nem látott így, de remélem egyszer bepótoljuk.:D
- Tudom, hogy fáradt vagy. Feküdj le nyugodtan pihenni, mert nemsokára indultok majd.
- Eljössz velem? Este?
- Csak akkor, ha én lehetek az OLLG-d ma este - nevettem.
- Te leszel - csókolt meg, utána kijöttem a szobából.